2010-03-05 | Kategória: Hírek
Lehetőséget kaptunk arra, hogy exkluzív interjút készítsünk Tarjával, aki éppen második lemezét veszi fel Finnországban.
- Tarja, mivel foglalkozol mostanában?
- Ó, itt vagyok a semmi közepén. Az új albumomat vesszük fel éppen, ez eléggé lefoglal újabban.
- Finnországban vagy még?
- Igen, még itt, a Petrax stúdióban Hollolában, ez egy pici városka Finnország déli részén. Elég messze van mindentől, szóval tényleg a semmi közepén van (nevet), viszont nagyon nyugodt körülmények között lehet dolgozni.
- S hogy halad a felvétel, mivel vagytok kész már?
- A dobokat, a basszusgitárt, a gitárokat, részben a billentyűs hangszereket, részben a csellót, sőt részben az éneket is rögzítettük, egészen gyorsan megy. Minden a terveknek megfelelően alakul, már csak pár dolog, mint pl. a hátralevő énekrészek, a nagyzenekar, meg a kórus hiányzik.
- Miért választottad ezt a stúdiót?
- Az első lemezem idején már jártam itt, illetve a Scorpions számára is itt készültek a felvételek néhány hónapja, szóval már ismerős a helyszín és az emberek is. Remek a hely és az alkalom arra is, hogy a zenekarom tagjai együtt tudjanak lenni, mivel gyakorlatilag a stúdióban élhetnek, itt alhatnak, itt ehetnek, minden helyben van. Nem kell hotelekben lakni a felvétel ideje alatt, együtt lehetünk a stúdióban.
- Említetted a Scorpions dalt, hogyan jött az ötlet?
- Nagyon fellelkesültem, amikor személyesen az énekesük, Klaus Meine hívott fel az ötlettel. Többször találkoztunk már személyesen, még abból az időből, mikor a Nightwish-sel voltam, vagy például Doro koncertjén Düsseldorfban, szóval már ismertük egymást – nyilván nem túl mélyen. Két dalt küldtek, hogy válasszak közülük, s nekem a The Good Die Young-ra esett a választásom. Kellemes együttműködés volt, annak ellenére nagyon könnyű volt velük dolgoznom, hogy elég nagy távolság volt köztünk. Igazán izgatott vagyok, mivel ezt a dalt választották az első kislemeznek, s nem utolsósorban ez a Scorpions utolsó albuma, szóval igazán nagy megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek mindennek.
- A blogodban azt írtad, hogy a felvételek során két dobost használtál – ez elég szokatlan dolog, miért döntöttél így?
- Nos, ezen az anyagon már körülbelül két éve dolgozom, és természetesen az első dobos ötletem Mike Terrana volt, aki most már jóval több, mint két éve a csapatom tagja. Szóval volt Mike, és az elképzelés, hogy néhány dalomhoz egyenesen tökéletes az, amit ő csinál, viszont vannak olyan számok, amik teljesen más megközelítést és hangzást kívánnak. Hiába profi zenész az ember, néha elég nehéz olyasmit csinálni, ami nem a te szakterületed. Vegyünk példának engem, én ugye klasszikus énekes vagyok, nem igazán tudnék mondjuk tangót énekelni (nevet). Sokat gondolkodtam, ki lehetne a megfelelő ember ezekhez a dalokhoz, míg végül Will Calhoun mellett döntöttem ezekhez a számokhoz, mint utólag kiderült, helyesen, mivel fantasztikus volt vele dolgozni. Bár már ismertem egy ideje és találkoztunk is párszor, ez volt az első alkalom, hogy együtt is zenéltünk.
- Felvázolnád kérlek, miben fog ez az album különbözni a My Winter Stormtól?
A választ az interjú második részében olvashatjátok hamarosan.:-) |
|
